Szent György tér és Dísz tér

Ötletpályázat

A Bírálóbizottság döntése alapján a pályamű megvételben részesül.

Szerző:
Studio Kvarc Kft. (Simon Mónika, Haraszti Livia, Incze Sándor, Császár Szabolcs, Hegedűs Anett, Nagy Elemér)
Matus István

Tartalmi összefoglalás

A pályamű erőteljes, identifikáló eleme a központi észak-déli gyalogos tengelyt kiemelő sétány- és rámparendszere. A közlekedést irányító és a párhuzamosan haladó gyalogos zónák használatát is strukturáló vonal hídszerű elemként ível át a volt Honvéd Főparancsnokság konzervált épületromjai felett – megteremtve egy igazodási pontot, mely ugyanakkor a téren és a nyugati térrész tervezett épületeinél zajló építkezések kilátópontja is. Az épületromon térszínen keresztülvezető és a fölötte átívelő sétány vonalának finom töréseivel és érzékeny emelkedéseivel (inter)aktív térhasználatként érzékelhető tárgyelemmé teszi a gyalogos közlekedést. Jól strukturálja észak felől a foghíjbeépítéssel egységessé formált Dísz tér szerepét, mint átmeneti és elő-tér, az épületben információs pontot és felette kilátóteraszt létesít, hogy délre kilépve a lelátórámpán feltáruljon a Nemzet főtere. Az épület eredeti kontúrját fás ligettel jeleníti meg, a templom térszínen megtartott alapfalai körül pázsitos felületet formál, a Szent György tér déli végénél elegánsan vezeti át a fő tengelyt a palota tervezett átépítésében megvalósuló egykori kapuzathoz. A Sándor-palota előtt ligetet tervez, a nyugati térfal teljes tömegű visszaépítését tervezi kortárs épülettömegekkel, (javaslatként a Nemzeti Galériának helyt adó) múzeum funkcióval. A térszín alatti régészeti emlékek és Szárazárok bemutathatóságára életszerű javaslatokkal él. A térburkolatok egységes kezelése mellett hierarchikus közlekedési felületek alakulnak ki, több térszínt is bevonva a használatba. A térfelszíni épületek a Szent György tér nyugati térfalánál határozottan a korábbi történeti beépítési vonalat tartják, jó arányú kortárs épülettömegei (melyet vári karakterként sikátorokkal tör át) markáns urbanisztikai közeget teremtenek a tér megélésére. A tervezett épületek nemes komponálású, de a történeti épületek felé meghajló gesztust vállaló architektúrát mutatnak, a Dísz téri sarokbeépítés minőségileg konzervatívabb megoldásával háttérben marad. Az épületek a térszínen átlátható és átjárható felületeikkel a várfali sétányok életét aktívan kapcsolják be a központi terek életébe.

Funkció

A Szent György tér nyugati térfalára tervezett épületegyüttes közművelődési funkcióját meghaladóan a terv eszmei szerepet szán a Nemzeti Galéria e helyre telepítésével: a magyar kultúra gazdagságának megjelenítését szándékozza a közjogi méltóságot befogadó épülettel egyetemben, így adva eszmei keretet a nemzet főterének. A kortárs építészeti gesztusokat magán viselő épületsor-kubus helyszínrajzi telepítése alkalmazkodik a történeti beépítéshez, átnyitásai megidézik a vári karakterként értékes, sikátorokkal feltáruló átnyitásokat, tömegükkel jó arányú beépítést adnak a kialakuló tér felől nézve, egyszersmind történelmi képek felidézését is adják. Az épületek horizontális tagoltsága jó, a térszíni funkciók aktív-kommunikatív kapcsolattal bírnak a Szent György tér felé, az üvegsáv felett lebegő, semleges, köpenyszerű architektúrával képzett tömegek könnyed lépcsőzéssel vezetik át a térfalat a palota északi kapuja felé. A Nemzeti Galéria tereinek befogadása kérdéses, de eredeti gondolat az épülettömegben megjelenő (a múzeum jó súlypontba helyezett előcsarnokával együttesen kialakított) szabadtéri színpad kialakítása.

A Honvéd Főparancsnokság megmaradt épülettorzóját restaurálással erős építészeti gesztussal megtartja a terv, alépítményszerű használata podesztet teremt egy látogatóközpont létrehozására. A tetején elhelyezett látványterasz a teljes területre ütemezett munkálatokhoz info-központként is szolgálhat. Biztosabb és egyértelműbb lenne a viszony, ha a terv által egyébként is javasolt, az épületen átvezető turisztikai útvonalra egy vertikális közlekedővel csatlakozna a tetőterasz – a kétoldali felvezető rámpák látványos rajzi eleme térileg megkérdőjelezhető divatos megoldás, és maga alá rendeli a történeti épületelemet.

A Dísz tér sarkára tervezett szállás-jellegű épület fenntartható és működőképes javaslat, a térfal zárására biztos megoldásnak látszik, ugyanakkor a Duna felőli vársziluettben nyitott udvara esetlenül szervesül és bátortalan-alárendelt funkciót sugall.

Kontinuitás, értékőrzés-értékelemzés

A terv gondosan megtartja a kialakult térstruktúrát, a történetileg igazolható formákat megidézi, ugyanakkor mai kortárs építészeti eszközökkel javasolja az épületromok és tértorzó rendezését. Erős építészeti gesztussal egy markáns sétányt vizionál, mely tematikus útként történelmi elemeket köt össze, hívja fel rájuk a figyelmet: jelenlétével tematizál és orientál. Építészeti eszközeivel a Dísz tér északi felétől urbanisztikai mikro-architektúrával és kertépítészeti elemekkel látogatói-használói útvonalat vezet végig a rekonstruálandó Palota északi bejárathoz. A Dísz tér saroktelkének kevésbé sikerült beépítésével és a Szent György tér nyugati térfalának kortárs épülettömbökkel történő beépítésével a markáns téri helyzeteket újrateremti, felismeri, hogy a romállapotában torzó Honvéd Főparancsnokság eredeti kubusának bárminemű visszaépítése a kialakuló egyensúlyt felbillentené, de mindeközben jól érzékeli a fennmaradt kubus szerencsés térelválasztó, strukturáló szerepét. Elegáns gesztus az épületmaradvány egykori teljes alaprajzi felületének fás ligettel történő megjelenítése déli irányban, de ellentmondásos a turisztikai fogadóközpont szerepet felvállaló épületre felkúszó rámparendszer.

Kevés, de határozott kertépítészeti eszköztárral dolgozik a terv, elsődleges szerepet szánva a térszervezés tengelyében futó sétánynak. A körülötte-mellette megjelenő épületek a (mára kialakult és megszokott) vizuális átlátások lehetőségeit nem korlátozzák, aktív térhasználatot indukálnak, a nyugati térfal mentén megjelenő (jelzésszerűen megfogalmazott) gazdag architektúra a Tóth Árpád sétány folytatásának kiterjesztését is bevonja a központi tér működésébe.

Városszerkezet, architektúra, lépték, sziluett és látvány

A pályamű komplex választ ad a (már meglévő, vagy a terv által generált) használatból adódó urbanisztikai helyzetekre. A történeti városszerkezetet gondosan írja tovább, a tervezett épületek léptéke jól pozícionált, a tömegek alakítása és tagoltsága (a Dísz téri sarokteleknél korrigálhatóan) gondos és a környezethez szükséges arányossággal formált. Alkalmazkodó magatartása biztonságossá teszi helyfoglalását az összképben, a dunai panorámában és konkrét helyi téri szituációkban is.

A közlekedési kérdések megoldásának fontosságát jól érzékeli, a közösségi közlekedés rendjén nem változtat, de a ma is kezelendő turisztikai, valamint a megnövekvő hivatali-funkcionális forgalmat a várszoknya területén megfogja – így élhető és minőségileg fenntartható térhasználatot tud biztosítani. Elsődlegességet biztosít a gyalogos közlekedésnek, e tekintetben jól számol az építés alatt lévő új megközelítési tengelyekkel. Az akadálymentességnek való megfelelés a markáns rámpa esetén túl gondosan tervezett, a mikro-architektúra vonatkozásában kidolgozható egységes szellemiséggel. Általánosságban a térfelület-használatok jó elképzelést mutatnak, a Sándor-palota előtti térszegmens ligetes-fás kialakítása azonban korlátozza a kialakult főhomlokzati megjelenést (határozott szándéka szerint áthelyezi a hangsúlyt a Palota rekonstruálandó északi bejárati homlokzatára). A központi gyalogos tengelyben megjelenő hatalmas zöldfelület (miként a mostani sem) fenntarthatósága tervezetből következő használati intenzitás mellett kérdéses.

Időtállóság, innováció, fenntarthatóság

A terv nyugodt, jó arányú, a vári karakter-elemekre jellemző idézetekből építkezik. Újszerű eleme a markáns gyalogos közlekedési tengely, mely (nem csak a terveken megjelenésében, de) dominánsan meghatározza a látványt. Elhagyásával a Honvéd Főparancsnokság helyén létesítendő turisztikai központ méltó alázattal foglalná el meghatározó szerepét a beépítésben. E szempontból kifejezetten támogatható a rom-épület tetején létrehozott terasz, mely mint kilátópont az ütemezetten megvalósuló építési folyamatot ismertetheti, és egyben biztos eligazodási pontot formálhat a nemzet főtere körül megjelenő szellemi tartalmak olvasásához. A terv a beépítés elemeinek ütemezhetőségére javaslatot tesz, de felvetése a Teleki-palota esetleges rekonstrukciójára a terv összességével ellentmondásba kerülhet.

Összegzés

A terv domináns eleme a gyalogos közlekedést strukturáló, közvetlen irányító-tematizáló feladatán túl szimbolikus szereppel is bíró Idő – Történelem sétányút. A Honvéd Főparancsnokságra felkúszó rámpaépítés elhagyásával a terv egységesen végiggondolt térhasználattal operál, jól értelmezi tovább a vári beépítés karakterét, gondosan felvázolt téri szituációkat teremt, alkalmazkodó és jó arányú épületeket tervez megvalósítani. A gyalogos közlekedéshez rendelt programelemek teljes kulturális keresztmetszetet adnak a hely történelmiségéből.

A pályamű a környezetrendezéssel méltó tériséget biztosít a Szent György tér kialakításához. A nyugati térfalat kortárs épületelemekkel, a budavári karaktert jól idéző és arányos tömegekből gondosan komponálva hozza létre – az épületkubusok a térszínen átlátást biztosítanak ugyanakkor a kialakítandó nyugati vársétány felé is, és kommunikatív felületté válik a benne elhelyezni kívánt múzeumfunkció közönségtereivel. A Dísz tér sarkán lévő üres telekre ajánlott szállodafunkció jól pozícionált, de építészeti kialakítása elmarad a terv magas minőségétől.

A pályamű kiemelt gondossággal kezeli a történetiséget, melyet határozott kortárs építészeti magatartással jelenít meg – ez a legnagyobb erénye, de egyben korrigálható csapdája is, amikor e korszerűségnek a lebegő rámpa-sétánnyal túlzó hangsúlyt ad.